Jeroen Windmeijer – a németalföldi Dan Brown
Latin-Amerika-trilógia: Az áldozatok; A Genézis-kulcs; A kő istenek
„Nekünk fel kell ajánlanunk áldozatokat Pachamamának, a Föld Anyának, hogy jól menjenek a dolgaink. Ő megáld minket állatokkal, élelemmel, jó terméssel. Azt mondja nekünk: ‘ha te adsz nekem, én is adni fogok nektek.’”
– Don Lucas, Aymara-indián, Bolívia
Jeroen Windemeijer, a németalföldi Dan Brown, Latin-Amerika trilógiája annyiban tér el más trilogiáitól (úm. Leiden-trilógia, Ryevaar-trilógia), hogy ebben mindegyik kötetnek mások a főszereplői, úgyhogy itt nem találkozunk a megszokott arcokkal, de ezáltal nagyobb a változatosság is.
A trilógia első kötete, ‘De offers’ (‘Az áldozatok’) ráadásul érezhetően tele van önéletrajzi elemekkel, hiszen a szerző kétszer is számos hónapot töltött a regényben leírt vidéken. Ez a tény hihetetlenül személyessé teszi a regényt, amelyet olvasás közben azonnal érzünk.
A szerző megint a jól bejáratott módszert alkalmazza: súlyos bűncselekmények történnek, amelyek látszólag emberáldozatra utalnak, de a regény folyamán a történet menetét óriási módon csúcsra járatva, a valóság végül is kiderül. Luc, a főhős, aki holland kutatódiák és bolíviai kollégája Nayra is belebonyolódik az eseményekbe. A regényben Luc eredetiben olvassa a Nobel-díjas író Mario Vargas Llosa ‘Lituma en los Andes’ című művét, amelyet a regény végére fejez be. A bűncselekmények valódi oka végül is nagy csattanóval megoldódik, s a regény a főszereplők között játszódó románccal zárul le.
Ennek a regénynek, hasonlóan a trilógia többi kötetéhez, még nem készült el a magyar fordítása, úgyhogy olvasásához szükséges a holland nyelv ismerete. Viszont így igazi irodalmi élményben lehet részünk: izgalmas krimi, érdekes környezet, igazi emberi kapcsolatok, humor, románc. S mindez mesterien ötvözve, úgyhogy a végén az az érzésünk támad, hogy ezt a történetet továbbb néhány száz oldalon keresztül még szívesen olvasnánk…
A trilógia második kötetében, ‘De Genesissleutel’ (‘A Genézis-kulcs’), teljesen mások a szereplők, de a regény hasonló felépítésű. A témája viszont nyit egy vitatott, de nagyon is aktuális tény felé: a Peruban található Nazca-vonalak irányába. Számos kutató évtizedekig tartó munkájának az eredménye, hogy az emberiség eredetét egy egészen más megvilágításába helyezi, s egy földönkívüli civilizáció beavatkozását mutatja be. Egyértelmű, hogy a szerző ismeri Erich von Däniken munkásságát és erre alapoz. Ez teljesen rendben van, itt csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy Erich von Däniken volt a ún. paleoasztronautika megalapítója. Ő az a tudós volt szerintem, akinek hihetetlenül jó intuíciója volt, s ezért nagyon jól írta le a dolgokat. Az egészet sokkal biztosabb alapokra, szinte megcáfolhatatlanul stabil alapokra viszont Zecharia Sitchin helyezte, aki több évtizedes kutatás alapján minden egyes állítását patikamérlegen kimérve bizonyított, s azóta azok számára, akik nyitottan nézik a történelmet az ún. Annunaki-elmélet nem pusztán elmélet, hanem az emberiség történelmének egy nagyon is lehetséges forgatókönyve. Klasszikus opus magnumának listáját a honlapunkon található Irodalomjegyzékben ismertetem.
A történet tehát a Nazca-vonalaknál játszódik: a holland turistavezető és kisrepülő pilóta Ángel, perui betanuló kolleganőjével, Luz-zal, a Nazca vonalakon egy embert talál, aki már majdnem teljesen kiszáradt és szomjan halt…. Megmentik és ezzel meg is szűnik a nyugodt életük, elindul a hajsza….
Szokás szerint benne vagyunk a kavalkádban: üldözés, összeesküvés, gyilkosságok, nyomozás, óriási alagútrobbanás, románc. Izgalom a köbön. A trilógia első kötetéhez hasonlóan a két főhős végül is győzedelmeskedik, s megint azzal csukjuk be a könyvet, hogy de kár, hogy vége van, még olvasnánk szívesen...
A trilógia harmadik, záró kötete, ‘De stenen goden’ (‘A kő istenek’) egy még egzotikusabb helyre vezet bennünket: a Húsvét-szigetre (Rapa Nui), ahol a holland Middelburg-ből származó, antropológiát tanuló diák, Anthoni Eskens, a szigeten található kőszobrokat – moai-kat – tanulmányozza, s hamarosan rájön, hogy néha emberek tűnnek el…
Ezzel párhuzamosan a hollandiai Middelburgben Monique Fierloos, a Zeeuws Museum konzervátora, egy nagy kiállítást szervez Jacob Roggeveen, a Húsvét-sziget felfedezőjének tiszteletére. Meghívnak egy kőfaragót a Húsvét-szigetről, hogy egy kőszobrot készítsen a múzeum számára, de egy közeli faluban egy kis moai szobrot találnak, amely feszültséget okoz. Egyszer csak megérkezik a hír az első áldozatról, s ezzel elindul az izgalmas cselekmény….
Ezek után a szokásos forgatag következik, az az érzésünk, hogy a felszíni barátságos viselkedés ellenére, szinte mindenki mindenkinek az ellensége. Közben rengeteg történelmi és kulturális ismerettel gazdagodik az olvasó. Végül a történet csúcspontján, amely nagyon érdekes, látszólag lezárulnak a felkavaró események, de a lelkekben azért űr marad…
Ismét egy nagyon is emberi történetet olvashattunk, amelynek a hátterét a holland hajózás Húsvét-szigetig elérő történetei adják.
Ezzel már két trilógiát ismertettünk, három van még hátra. Folytatjuk...
Hága, 2026. június 12.
© Mikes International