A negyedik ipari forradalom
A kifejezést Klaus Schwab-tól kölcsönzöm, aki a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum - WEF) - egy nonprofit nem kormányzati nemzetközi szervezet – alapítója. A WEF egy globális agytröszt, amelyet 1971-ben alapított a fent említett német mérnök a svájci Cologny-ban, s amelynek célja “a világ állapotának javítása azáltal, hogy a társadalom üzleti, politikai, akadémiai és más vezetőit bevonják a globális, regionális és iparági programok alakításába”. Számos elemző nagyon negatívan ítéli meg a WEF munkáját és hatását. Magam a szerző két könyvét (The Fourth Industrial Revolution és Shaping the Future of the Fourth Industrial Revolution) olvastam a témáról, amelyek az agytröszt számos elemzőjének véleményét foglalják össze. A kötetek számomra egy nagyon reális képet festenek.
E bemutatás értelmében a Nyugat pár évszázaddal ezelőtt elindult egy addig ismeretlen fejlődési úton, amelynek különböző államásai voltak. Ezen állomások a következők:
Első ipari forradalom: kb. 1760 – kb. 1840 között játszódott le, s fő jellemzője a vasút, a gőzgép megjelenése volt.
Második ipari forradalom: késő 19. sz. – korai 20. sz. között játszódott le, s fő jellemzői a tömegtermelés, az elektromosság és a futószalag voltak.
Harmadik ipari forradalom: kb. 1960-ban kezdődött s a jelenlegi helyzetet alapozta meg. Fő jellemzői a számítógép vagy digitális forradalom a hozzátartozó elemekkel: félvezetők, mainframe számítógép, PC, Internet.
Negyedik ipari forradalom: kb. 2000 óta tart és ez jelenünk, s jövőnk meghatározó korszaka. Jellemzői a mindenhol jelen levő mobil Internet, digitális platformok, kisebb és sokkal erőteljesebb szenzorok, mesterséges intelligencia (AI), plusz gépi tanulás.
Lehet persze fanyalogni, hogy miért lépett erre az útra a Nyugat, s erre akarva-akaratlanul kényszerítve a világ többi részét is. De azt azért látni kell, hogy az emberiség jelentős része számára ez a fejlődési modell emberhez méltó anyagi jólétet biztosított, minden hibájával és problémájával együtt. Ezt jómagam a bőrőmön éreztem, mivel a Kárpátok géniuszának Romániájában nőttem fel, s testközelből ismerem a krónikus árúhiány nem éppen lélekemelő jelenségét.
Azt is látni kell, hogy az ipari forradalmak azért is zajlanak, mert jelentős előnyöket biztosítanak úgy a termelők, mind a kliensek számára. A fejlesztések és az új termékek/szolgáltatások elterjedése hihetetlenül felgyorsult és a megtérülés mértéke is csillagászati, a digitális üzletben ugyanis a marginális költségek nullához közelítenek. S ugyanez igaz a digitális infrastrukturára is. Sokkal kisebb tőke szükséges az új üzleti sikerhez. A negyedik ipari forradalom igazi nyertesei a szellemi és a fizikai tőke biztosítói: a fejlesztők, a befektetők és a részvényesek. A munka és a tőke közötti különbség nő, s a munka világán belül is azok között nő ez a különbség, akik tudnak a digitális változásokhoz alkalmazkodni, illetve akik nem. Az új valósághoz való alkalmazkodás és a szükséges tudás/készségek elemzése kiemelkedő szerepet kap majd elemzésem során.
Egy másik fontos jelenség a nagy hatalmú digitális platformok megjelenése. Ezek a digitális platformok rendkívül lecsökkentették a tranzakciókkal járó minden költséget és ebből származik a nagy hatalmuk. A kérdés szinte úgy tevődik fel, hogy mit is érdemes tulajdonolni – a platformot vagy az alatta levő eszközöket? Ha megnézünk néhány nagy céget, amelyek a negyedik ipari forradalom új üzleti modelljére vannak felépítve:
Uber: nincsenek járművei
Facebook: nem állít elő tartalmat
Alibaba: nincs raktárkészlete
Airbnb: nincs ingatlana
Ezek a folyamatok új helyzet elé állítják a munkaerőforrás kérdését: a tehetség szűkössége meghatározó lesz, a tehetséges munkaerő nagyobb fontosságú lesz az innováció, fejlesztés és versenyképesség eszmpontjából, mint maga a tőke. Ezenkívül a munkaviszony természete is megváltozik. A fix, tartós munkaszerződések helyét a szabadúszó vállalkozási modell veszi mindinkább át. A cégek viszonya is átalakul: a régi, nagy cégek kénytelenek lesznek szövetségre lépni kisebb, rendkívül innovatív cégekkel, amelyben a hagyományos cégek adják a tőkét és a kliens adatbázisokat, az új cégek pedig az innovációs képességet és tudást.
Végül, de nem utolsósorban azt kell megemlíteni, hogy az egyes fejlesztések nem légüres térben történnek, hanem az exponenciális növekedésnek az is alapja, hogy ezek együttesen, egymásra hatva hoznak létre értéket. Például: anyagtudományi fejlesztések → erőteljesebb számítógépek → új anyagtudományi fejlesztések.
Ebbe a folyamatba azok az országok is be tudnak kapcsolódni, ha ügyesen tevékenykednek, amelyek eddig kimaradtak az elmúlt ipari forradalmak vívmányaiból.
A volt amerikai külügyminiszter Madeleine Albright-ot parafrazálva mondhatjuk, hogy a 21. század technológiai váltást egy 20. századi gondolkodásmóddal és 19. századi intézményekkel szeretnénk igazgatni. Ami nyilván nagy problémákat jelent. Ezért rendkívül fontos, hogy szó szerint mindenki bekapcsolódjon az új világ kialakításába: kormányok, gazdasági szereplők, társadalmi szervezetek, egyetemek, és az iskolarendszer többi része. E párbeszéd kialakításának egyik legfontosabb eleme, hogy legyen egy közös nyelv, amelyen meg tudjuk beszélni közös dolgainkat. E téma Jegyzeteivel is ennek a célnak megvalósításához kívánom a magam kis részét hozzáadni.
Hága, 2026. júnis 18.
© Mikes International